A világ legjobb filmje nyomában - 4. rész

 Szolgálati közlemény! A legjobb film utáni kutatás valójában már előrehaladottabb stádiumában jár, mint azt bárki gondolta volna, aki én vagyok. Tudniillik, mint kiderült a Patyomkin páncélos is volt legjobb film a valaha volt világok legjobbikában. 1951-ben a Festival Mondial du Film et des Beaux-Arts de Belgique 63 szakmabelit, javarészt rendezőket kérdezett meg, hogy hát mik volnának a század első felének legjobb filmjei, és 32 szavazattal a Patyomkin nyert. Kicsit fura, mert pár írással ezelőtt az Aranypolgár kapcsán okoskodtam épp ki, hogy ha nem is a valaha volt legeslegjobb film (mármint az Aranypolgár), de a korának biztosan a legjobbja. Ehhez képest... Szóval a lényeg, hogy a Patyomkinról szóló rövid eszmefuttatásommal már el is kezdtem az akkor még elkezdetlen sorozatot, úgyhogy ez valójában az ötödik rész már. Vagy az volt inkább a nulladik. És most Hitchcock!

A Jeanne Dielman írásban már említettem, hogy a Sight & Sound tíz évente megtartott legjobbfilmszavazós buliján előzőleg a Szédülés (Vertigo).... vagy inkább Vertigo (Szédülés)? Inkább az utóbbi. Kötve hiszem, hogy bárki is a magyar nevén emlegetné ezt a filmet. Kijövet a kocsmából, figyu má láttad a szédülést? Mi? Nem, csak épp élem. Höhö. Na szóval Alfred Hitchcock és a Vertigo. Ez épp nem volt moziban, de újra megnéztem, mert emlékeim szerint...hát nem volt ez AKKORA durranás, hogy világlegjobbvalahasatöbbi. De persze az ízlésem is változik, meg a lelkem is, meg minden más is, szóval talán most.

Mielőtt megpróbálnám megfejtegetni, hogy a Vertigo miért kapott ilyen elismerést, muszáj még kicsit szolgálati közleményeznem, mert bármennyire is undorodom a jelen kor szpójlerálert piszmogásától, egy Alfred Hitchcock film erejéből tényleg el lehet venni, ha valaki lelövi előre poént. Az ő munkássága nagyjából erre épül. A fordulat! A meglepődés! Suspense! Van persze kivétel, a madarak pl. nem igazán meglepő, de a Vertigo nem kivétel, hanem. Úgyhogy a továbbolvasás előtt ajánlom a film megpillantását, mert tényleg megéri.

Kicsit összefoglalom a sztorit, ha esetleg valaki látta már ezt, de nem emlékszik pontosan mindenre, meg hát a rend kedvéért is ugye jó összefoglalni az összefoglalandót. Van tehát egy rendőrünk, John "Scottie" Ferguson, akit James Stewart formál meg. Scottie sajnos majdnem leesik egy háztetőről egy üldözés során, és így kialakul benne némi tériszony, sőt olyannyira kialakul, hogy vissza is vonul a nagyon durva és veszélyes rendőrmunkától. Táncol a tettes. Megkeresi viszont egy régi ismerőse, Gavin Elster (Tom Helmore), hogy kicsit magánnyomozóskodjon már a felesége után, mert elég bizarr dolgokat produkál a drága. Scottie némi unszolás után rábólint, és kezdődik a móka.

Melanie-t, vagyis a feleséget a gyönyörű Kim Novak testesíti még. Enigmatikusan vonul,mereng és anekdotázgat egy életről, melyet át sem élt, és ezzel szépen be is húzza a csőbe Scottie-t, merthogy balga férfiként bizony bekapja a csalit, és nem is nagyon próbál szabadulni a horogtól. Vesztére, mert az Kim Novak karaktere valójában nem is Melanie,a feleség, hanem egy színésznő, Judy, aki arra kell, hogy a valódi feleség megölésére legyen Gavin Elsternek egy tökéletes alibije. Az igazság azonban kiderül, mert Scottie véletlen pont belefut San Francisco utcáin Judyba, borul a bili, az igazság kiderül, Judy pedig meghal.

Nagyvonalakban ennyi. Nagyon csavaros, nagyon agyafúrt, ravasz, de egyben Hitchcocktól talán kicsit szokatlanul misztikus is, egész addig, amíg a nagy kiderülés ki nem derül. Általában nem szokásom nagyon tárgyalni egy film cselekményét, mert minek? Azt mindenki látja, általában nem a cselekmény az, amin áll vagy bukik egy film milyensége. Hitchcock filmjeinél viszont más a helyzet. Nála a cselekmény majdnem a minden. Persze, vannak szép és kreatív képek, ikonikus zenék, óriási színészi alakítások és jó játékok a perspektívával, de a fő motívum a csavar! De mitől csavarosabb a Vertigo, mint mondjuk a Téboly (Frenzy, ne menjünk bele még egyszer a magyar vs angol címbe...), a Psycho vagy a Kötél?

A történet nem csavarosabb, nem jobb, mint az átlag Hitchcock, bár ez talán többnyire szubjektív. Amiben a Vertigo más, mint a többiek, az a női szerep. Vagy csak simán a szerepek, úgy általában. Scottie ugyanis az abszolut főszereplő, szimpatizálunk vele, sajnáljuk, átérezzük, a film második felére azonban átfordul a karakter valami ijesztően negatívba. Alapból az, hogy elkezd követni egy nőt, aki emlékezteti korábbi szerelmére már elég izé, de hogy aztán bekopog hozzá, elhívja randíra és felszedi csak a külseje miatt az valahol beteges, de ok, tény, hogy nem csak hasonlóság, hanem azonosság van a két nő között, hisz ugyanazon nők! De Scottie ezt nem tudja. Ennek ellenére elviszi randizni ,de aztán kényszeríteni kezdi Judy-t, hogy öltözködjön úgy, ahogy Melanie, sőt változtassa meg a haja színét és hordja is úgy, ahogy Melanie tette. Ha pedig ez sem volna elég, a végén felrángatja a templomtoronyba, hogy konfrontálja az agyafúrt gyilkosság részleteivel és ez végül egyet is jelent Judy halálával. Ez a főhősünk.

Judy pedig a nő, akit Gavin és Scottie is kedvére öltöztetget és kihasznál, a végén pedig már a teljes idegösszeroppanás közepette halálába zuhan. Nem egy szép sors, de aki ismeri Hitchcock munkásságát, az tudja, hogy az ő filmjeiben a gonosz mindig elnyeri méltó bűntetését. De most akkor itt Judy lett volna a gonosz, vagy ez épp az a film, ami kivételt képez a méltóbűntetéses szabály alól? Meg Scottie karaktere lenne a jó? Rámegy a megbízója feleségére, aki nem is a felesége, majd miután meghal, felszed egy kvázirandom nőt, akit belekényszerít egy iszonyat cosplaybe, majd a halálba?

Az igazi kérdés számomra az, hogy mi volt ennek a filmnek az olvasata a megjelenésének idején és mi most? Vajon akkor is elngondolkodtak a nézők azon, hogy ki valójában az elkövető és ki az áldozat? Mert ilyen szempontból a Hitchcock filmek is igazából faék egyszerűek. Van jó, van rossz, van egy őrületes csavar a sztoriban, aztán a rossz elnyeri méltó bűntetését. Az imdb szerint felvettek egy jelenetet, melyből kiderült volna, hogy Gavin Elstert végül elkapta a rendőrség, de akkor ezek szerint Hitchcock is csak őt tartotta a filmje rosszfiújának és nem magát Scottie-t.

Ez a vonal volna volán vala az egyetlen, ami mentén ezt a filmet ilyen világlegjobbjaként lehetne tántalán besorolni, mert mint ahogyan említém már fentebbütt, szerintem ez még Hitchcocktól sem a legjobb, nem hogy a világtól! A kérdés, hogy ez a komoly lamentáció a férfi és női szerepekről a rendező által organikusan előidézett dilemma, avagy inkább a világlegjobbfilmség által merült fel ez a kérdés. Tekintve, hogy a Sight & Sound számára az elsődleges szempont a feminizmus.