Aki olvasott itt ezen a blogon, az tudhatja jól, hogy hatalmas Nolan tagadó vagyok. A fő vádpontom, hogy a rendezőúr egyszerűen képtelen kilépni az akciófilm zsánerből. Ahova tud, lövöldözést tesz, ahova nem, oda atomvillanást. Vagy flashbackvillanást. Vagy mindkettőt. Én meg elmegyek megnézni mindig az aktuális akármit, mert hát... mi választásom marad? Horrorfilm gyerekektől gyerekeknek, vagy esetleg valami századik folytatása valami animációs mesének, amiből már az elsőt se láttam, vagy szuperhős maszlag. Az a helyzet, hogy már csak két olyan rendező óriás van Hollywoodban akinek a filmjeit azért várják, mert az ő filmjeik: Christopher Nolan és Quentin Tarantino. Martin Scorsese is majdnem ilyen, de az ő filmjei körül már rég nincs meg az a lelkesedés és rajongás, pedig egyébként ő az egyetlen a movie brat generációból, akinek nem rohadt szét az agya a pénztől, vagy egyébtől. Na mindegy, megint elkalandoztam. Mit adott nekünk Odüsszeusz?
Főleg kapkodást. Amikor elkezdődött a film a moziban, még azt hittem, hogy a trailert nézem. Ugyanaz a másodpercenkénti ugrálás, ugyanaz a feszültségépítés, csak hogy ez mán maga volt a film! Hát mit vezetünk fel? A falovat? A küklopszot? A sziréneket? Mindet! Amolyan mikrotrailerek gyűjteménye a film, és mindig épp az adott valamit építi fel a zene, meg a hihetetlen gyors vágások. Engem ez baromira lehoz az életről. Nincs egy pillanata sem az embernek nézelődni, gyönyörködni a grandiózus díszletekben. Már ha vannak ilyenek egyáltalán. Trója városa pl nem tűnik kifejezetten izgalmasnak, Odüszzeusz palotája sem..na jó, lehet nincs is látnivaló. De akkor mire ment el 250 millió?
A színészek gázsijára? Lehet. Ezek a pókember sztárok biztos drágák voltak. Matt Démonról nem gondolnám, meg állítólag nem is első, meg nem is második választás volt. Szkeptikus is voltam, hogy tudja-e hozni az Odüsszeuszt. Hát nagyjából tudta, de el tudtam volna képzelni valami karizmatikusabb főhőst, kinek tekintetében ott ragyog az értelem. Vagy annyi elég, hogy a Good Will Huntingban eljátszott egy okos gyereket, azt csókolom? Na mindegy, annyira nem lett borzasztó, de igazából tök mindegy, mert mint mondottam ezeknek a fél másodperces vágásoknak köszönhetőn igazából nem láthatunk egy színészt se kibontakozni. Anne Hathawayt próbálják kicsit mutatni, de a film egyetlen ponton sem hatott meg.
Még visszatáncolva ehhez a Matt Démon antikarizomhoz: azért szomorú, hogy kiszívták Odüsszeuszból az észt és a ravaszságot. Nemrég olvastam két Euripidész drámát, az egyik pedig külön a Odüsszeusz Küklopsszal történő konfrontációjáról szólt, és hát tekintve ógörög dráma, itt bizony beszélgetés van. Odüsszeusz rászedi Küklopszot, hogy rúgjon be, aztán még megy is a lamentálás azon, hogy na de egyedül? Végül persze csak bemar a híres egyszemű. Ebben a filmben meg: alszik, bamm. Akciófilm...
Van azért néhány érdekes döntés a filmben. A Küklopsz kinézet viszonylag érdekes ezzel a félrecsúszott ábrázattal, Szkülla is jó, hogy ilyen totál láthatatlan kb. meg az is bölcs dolog volt, hogy a szirénekből se nem látunk, se nem hallunk semmit. Ez ugyanis azt követelte volna meg, hogy legyen valami szép is a filmben, olyat meg Nolan még soha nem villantott.
A legjobb dolog a filmben talán az, amikor Odüsszeusz szembekerül a sok elkárhozott lélekkel, Agamemnon meg elmeséli, hogy milyen csúnyán szúrta nyakon Heléné, mikor végre hazaérkezett. Erre az egész lelkiismeret dologra tök jól fel lehetett volna húzni a filmet, és látszólag van is próbálkozás, de nem üt igazán ez sem. Nincs kit sajnálni. Arról nem is beszélve, hogy izgulni se nagyon lehet Odüsszeuszért, mert hát mindenki nagyon jól tudja mi fog történni. Koldusálca, íjfelajzás, átlő,megöl, nyert.
Én még mindig azt várom, hogy egy napon lenyugszik Christopher Nolan, és mondjuk mutat egy képet akár egy egész percig. Vagy hogy megértsen végre valamit is az emberi lélekből, és mondjon is róla valamit, de valószínűleg ez sosem jön el, és a faszi hátralévő életét azzal fogja tölteni, hogy csinál mindenféle irtódrága filmet, előre-hátra ugrál, feszültséget épít, grandiózus terveket mutat, aztán a végén soha semmiről nem mond semmit. A világ meg tapsikol ennek. Gratula...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése