Mintha egy kutyát akarnál megtanítani rajzolni...vagy egy rajzot kutyálni... Háccsó szobák

 Időről időre felülök a hájpnak, és a kötelező David Lynch és Tarr Béla vetítések mellett beülök valami újra is. Voltam a szofterotikásított Üvöltő szeleken, de arról nem is igazán tudom mit mondjak, most meg a Backdoors Backrooms volt meg, ami hájpügyileg azért meglehetősen revelanciagazdag, aka releváns, mert egy húsz éves youtuber rendezte 10 millió dollárból és behozott kb 400-at. Mármint 400 milliót. Szép dolog ez a 4000%-os haszon, ami persze még mindig halál gyenge, ha azt vesszük hogy a pornó alapkövének számító Deep Throat olyan 90,014% hasznot hozott a maga idejében. Mondjuk eme logikából kiindulva James Cameron is elgondolkodhatna, hogy érdemes volna-e többet mutogatni-e hogy a kék avatarok egymás konnektoraiba dugdossák a csatlakozóikat...Na de elég a pornóból, nézzünk inkább valami sárga izét.

Ami a Backrooms lényege. Már a sárga izé. Bevallom kicsit öregnek és gyengének érzem én már magam az ilyen horrorosdihoz, ráadásul nagyon ijesztően is indul a film. POV VHS kamerás forgolódás egy sárga belterű épületben, lihegés, hirtelen zajok, sirályok, futás, árnyak, csattanás. Nagyon ütős. De azért csalás is. Mármint az ilyen found footage jellegű dolgoknak pont ez a lényege, hogy alacsony a látószög, előbb-utóbb eljön a megfordulás ideje, és akkor látunk valami rémségeset. Rám ez mindig hatott.

Na de miután megvoltunk ezzel a félelmetes felütéssel, sikerül is eléggé leülni. Megismerjük a főhősöket. Chiwetel Ejiofor (karakterének neve Clark) egy kényszerbútor-kereskedő (vagy kényszer-bútorkereskedő), aki egyébként építész, de elvált...meg alkoholista is. A pszichológusa meg Renate Reinsve (vagyis inkább Mary, akit Renate Reinsve játszik), aki sikeres és.... hát van valami gyerekkori traumája. 

Clark egy szép napon rábukkan egy átjáróra a bútorboltban a már föntebb említött sárga izébe, ami tök ijesztő, de annyira mégsem. Akkor ijesztő, amikor magával viszi az alkalmazottait is, és megint jön ez a POV VHS látványvilág. Rettenetes amit látunk, de leginkább az, amit nem. De amikor ennek is vége, akkor már kifogyunk a szereplőkből, és hát lehet is tudni mi következik. Mary is bemegy, de nem visz kézikamerát, szóval nem annyira ijesztő az egész.

A végső konformáció aztán Mary és Clark között lesz, mert ez a sárga hely igazából Clark elméjének valami projektálódása, na és itt hasal el kurvára a film. Renate Reinsve egyszerűen annyira gyengén alakít, hogy szerintem el is röhögtem magam a moziban. Simán elfért volna a The Roomban a dolog. Meg hát itt lóg ki a húsz éves lóláb is, hogy hát Kane Parsons rendezőúr még vajmi keveset tud az emberi konfliktusokról, lélektanról, ilyesmiről, ami nem is baj. A baj az, hogy megpróbálja ebbe is beleásni magát.

A film vége meg aztán már kész vígjáték. Amikor meglátjuk, hogy ki/mi is üldözi szegény Mary-t...hát az már vígjáték alapanyag.A Backrooms nagy tanulsága igazából az, hogy a mise-en-scene önmagában elég a sikerhez. Ez a film nem kínál semmi újat a nézőnek. Láttunk már POV horrort, láttunk már olyat, hogy nő menekül szörny elől, láttunk már olyat, hogy az áldozatnak gondolt szereplő valójában a főgonosz, de ilyen sárga folyosókat nem láttunk. Ez pedig már önmagában elég a sikerhez úgy látszik. Plusz az is biztos segít, hogy a film még tele van AAA kategóriás átbújásokkal is, szóval a gémertársadalom is keblére ölelhette a hátsó szobákot.