Beúsznának a lazacok a televízióba..már ha hagynák


Rég volt már lazacos bejegyzés, meg úgy bejegyzés itt általában véve, de mióta annyit magyarázok a lazacokról mindenkinek, kicsit rám égett a téma, így hát mi mást is tehetnék, mint hogy tovább magyarázok róluk. Annál is inkább, mert a Netflixen most kijött egy norvég sorozat, ami érinti a lazacokat. Vagy hát érinti...maradjunk annyiban, hogy a magyar fordításban "Milliárdosok szigete" című norvég színes beszélő tévéműsor fiktív kőgazdag lazacfarmerekről, és az ő kis hatalmi játszmázásaikról szól.

Mielőtt még bármit digitális papírra vésnék a sorozatról, ismertetném ars poeticámat, mely szerint két dolgot utálok az életben: a sorozatokat, és a norvégokat. Tekintve, hogy ez egy norvég sorozat, így az alaphelyzet nem kifejezetten kedvező, de persze mind a sorozatok, mind a norvégok között vannak kivételek.

Szóval így 2024-re eljutottak oda a norvégok, hogy megcsinálják a saját Dallasukat, amit a nálam sorozatolvasottabb népek inkább az utódlás utódlásának neveznek. Legyen meg az ő akaratuk! Az alaphelyzet, hogy két nagy lazacfarmer cég, nevezetesen a Marlax és a Meyer Fjordbruk konkurálnak, próbálják kiszorítani egymást a piacról, és eme nemes cél érdekében minden eszköz szentesítve vala; tehát szabotázsakciók, ipari kémkedés, családon belüli intrikázás, királydráma, lazacszöktetés. Szóval tipikus sorozat. Látszólag sosem nyer senki, mindig valaki épp nyeregben van, a következő pillanatban már valaki tök más van nyeregben, és valószínűleg ez addig megy majd így, amíg egy napon megérkezik valahova az üzenet, hogy ok, már megunták a nézők, utolsó évad, és akkor majd valaki megnyeri a hatalmi harcot. Hurrá.

És akkor itt az előző bekezdés már érzékelteti is, hogy mi a baj, történetesen teljesen eldigresszáltam már most arról amiről imádok hőbörögni, meg amiről egyébként a sorozatnak is kéne hőbörögnie, vagyis magáról a lazacról! Mert hogy a sorozatban annak a jelentősége, hogy itt lazacfarmerek királydrámáját nézzük, szinte teljesen elenyésző. Ugye volt ez a bejegyzésem a lazacoskönyvről, ami kb 30 fejezeten keresztül fejtette fel a horrort, ami a lazactenyésztés borzasztó története a kezdetektől napjainkig. Na most a harmincegynénány fejezetben illusztráltakból a Milliárdosok szigete vajmi keveset illusztrál.

Az első rész végén/második rész elején van egy szabotázsakció, mely során kivágják az egyik lazacfarm hálóját, és 180 000 lazac meglép. Van néhány képsor arról, hogy a helyi médiumok közvetítenek, meg főantihőseink kicsit szopogatják feszültségükben a snust, de az eset végül semmilyen következményeket nem von maga után (legalábbis onscreen) és a lazacismeretlenebb nézők számára nem is tisztázódik, hogy mi ezzel az egésszel a baj.

Aztán később a sorozatban van néhány képsor zombilazacokról, amit aztán annyival intéznek el, hogy "propaganda képsor" meg hogy "ez nem a mi farmunkon készült". Nem tudom, hogy azért tették ezt bele, hogy még arrogánsabbnak tűnjenek a főszereplők, vagy esetleg a sorozat készítői abban az álombuborékban bugyborékolnak, amiben az ilyen full kisebesedett lazactetű-tépte lazacok már rég nem léteznek? Ha viszont a készítők így állnak a lazac kérdéséhez, akkor miért lazac milliárdosokról szól a sorozat? Ja mert a másik nagy termék ami van Norvégiában az az olaj, olajosokról meg már volt ilyen (Dallas).

A sorozatban tehát a már sokat emlegetett lazactetű, a lazacipar rákfenéje meg sem jelenik, még említés szinten sem, a halak szívbetegségeiről sincs szó, és az egyébként természetes okokból történő lazacszökések és a borszató állapotban lévő vadlazac-állományok sincsenek említve. Nem tudom, hogy később lesz-e ezekről szó, de örülnék ha lenne.



Gustav Magnar Witzøe
Vannak azért jó dolgok is a Milliárdosok szigetén, pl. a Marlaxos család egyik sarja nagyon elkapja Gustav Magnar Witzøe-t, a valós életből a Salmar nevű cég lazackishercegét. GusWitoe-ről ugyanis kb tényleg annyit kell tudni, amennyit a sorozatban látott JJ Lange-ről is tudni lehet. Egy divatfiú, Hollywood, L.A, luxusélet, stb. Bár az első évad utolsó részére a karakter öntudatra ébred, és felismeri, hogy a látszólagos hollywoodi sikerek valójában jól elhelyezett pénzeknek köszönhetők, ezért inkább belép ő is a lazacbizniszbe.

A készítők részéről érdekes döntés, hogy a két konkuráló családban az összes meghatározó szereplő nő. Ez mondjuk abszolút nem tükrözi a valóságot. Sem a Salmar, sem a Mowi,sem a Grieg, sem a Lerøy CEO-ja nem nő. A történet szempontjából ennek semmi jelentősége, a nézők számára még szórakoztató is, hogy a férfi szerepek többsége sztereotipikusan női szerepeket tölt be. Hát legyen, de azért kedves esetleges női olvasó: szeret ön horgászni? És ha igen, sok hölggyel találkozik pecázásai során? Ha a válasz mindkettőre igen, akkor a világ legnagyobb tévhite, hogy a horgászat inkább férfi-hobbi. Márpedig ezek a horgászok építették fel a lazacipart.

A nők erős túlreprezentáltsága után meg kell említsek egy másik tévképet, amit a sorozat fest, történetesen azt a tévképet, mely szerint Norvégiában létezik a piaci verseny, mint olyan. A valóság az, hogy a lazaciparban, akárcsak minden más iparban, van 2-3-4 szereplő, ők szépen lebeszélik az árakat egymást közt, aztán el van intézve a verseny kérdése. A norvégok túl lusták ahhoz, hogy egymást lépten-nyomon gáncsolják, akadályozzák, szabotálják. Ennek megvan az az előnye, hogy az országban a korrupció is elenyésző, hisz átláthatatlan céghálókat létesíteni, meg mindenféle hajléktalanok nevére írni birodalmakat valamennyire munkaigényes folyamat, úgyhogy inkább nem élnek ilyesmivel. Cserébe a fogyasztó meg bekaphatja: Nem verseng érte senki úgy, mint a valódi piacgazdaságban.


álom luxuskivitelben: viharban macskazenélő
 gyerekkórus...
Végül még megemlítenék egy érdekes észrevételt a sorozattal, meg úgy ámblokk Norvégiával kapcsolatban: Tehát a cím ugye Milliárdosok szigete. Ők az elit, a krém krémje...az olajmágnások után, de mit jelent ez Norvégiában? Ugyanazt a 16 terméket vásárolják, abból a három üzletből, amik Norvégiában jelen vannak, ugyanazt a 300 koronás marcipán tortát veszik egymásnak, amit mindenki más szülinapok, keresztelők, egyéb ünnepek alkalmával, ugyanazt a snust tuszkodják az ínyükre, mint az osloi Brugatán tanyázó drogosok, és ugyanabban a fos, nyirkos, esős időjárásban töltik mindennapjaikat, mint mindenki más ebben az országban. Röviden, ha ezt jelenti Norvégiában milliárdosnak lenni, akkor nincs értelme ilyesmivel foglalkozni. Ezt mind megkapod újságkihordóként is.

Utóiratként még kiemelném a sorozat intróját, ami szépen megídézi a Narcos-ét az archív képsorokkal és az országra jellemző zenével. Megnézném a Milliárdosok szigete intróját ezzel a soundtrackkel



Megjegyzések