Köszönetnyilvánítást általában mindenféle szerzemények végére szoktak odarittyenteni, de én most előrittyenteném inkább. Köszi Gábor! Kontextus: Tavaly júliusban írtam egy ilyen kedvelvevő izét az Új hal című oknyomozó könyvről, ami kinyomozza az okát annak, hogy miért rettenetesen para a lazacipar. Magamhoz képest sok könyvet olvastam tavaly, de talán ez volt az, amelyik a leginkább megdöbbentett, talán azért mert teljesen váratlan volt számomra a horror. Pedig első kézből is hallottam sztorikat erről, de nem tudom... Az nem volt elég. Na mindegy, a lényeg, hogy Gábor hetykén megemlítette az írás alatt egy kommentben, hogy van egy Seaspiracy nevű netflix doku (magyarul "A fenntartható halászat valódi arca"...miért nem már a Bolygó neve: HALál?), és hogy láttam-e. Magamtól megszokott módon rátettem a watchlistre, hogy porosodjon, míg porosodnia kell. De valahogy úgy éreztem, hogy most ilyen zöld januáros időszakban aktuális lehet leporolni, és valóban telitalálat volt!
A doku kiindulópontja egy srác, Ali Tabrizi, akit lenyűgöznek a bálnák, delfinek, a tenger élővilága, és erről akar valami szép dokumentumfilmet forgatni, mert milyen aranyos a David Attenborough is amikor ott a teknőcökkel izél, meg ugranak a halak, de aztán ráeszmél, hogy így a 2020-as években a domináns árnyalat már nem a kék, hanem a rozsdabarna, szürke és vörös lesz, mert itt a szeméttől a szennyezésen át a vérig jut el kb 5 perc leforgása alatt. Japánban kezdi a kutakodást, ahol egy teljesen indokolatlan delfinmészárlásból kiindulva felfejti a globális halászhálózatot, vázolja a problémákat és végül ad egy nem túl megnyugtató konklúziót a nézőknek.
A Seaspiracy nem mentes a netflixdokuk rákfenéjétől, néhol kicsit hatásvadász, meg hát netflix, de nagyon fontos dolgok hangzanak el benne. Rengeteg hangsúlyt kap az óceánok és tengerek fontossága az ökoszisztémánkban, és megpróbálja elmagyarázni, hogy mi mivel függ össze, miért fontos a legkisebb láncszem is ebben a láncszem-halmazban (parasztosan csak láncban). A szpojlör...dobpergés. Tyler Durde...az másik film. A szpojlör, hogy a halászatot nevezi meg a világ szinte minden problémájának okaként. A halászat azon túl, hogy irgalmatlan mennyiségben irtja a célhalakat, rengeteg egyéb állatot is kinyír, szétbarmolja a korallzátonyokat meg úgy a tengeri flóra hatszázhuszonnégyezer százkilencvenöt futballpályányi területét napi szinten...Tényleg focipályás analógia van egyébként a filmben. Talán hogy Orbán Viktor is megértse? Na de kalandozok megint.Szóval még az is elhangzik, hogy szívózhatunk itt a műanyagszívószállal, de stílusosan kifejezve, ez a kishal, mert a nagyhal valójában a halászati hulladék. A mindenféle hálók és egyéb halászezközök kb 70%-át teszik ki a szemétnek a tengerekben a Seaspiracy állítása szerint.
Mielőtt tovább szörnyülködnék, azért bedobnám itt a saját bauxitomat is a kőlevesbe. Tehát ezt a halásszemét argumentumot erősítendő még a film hivatalos webszájtján is ott van, hogy halászati szemét 70%, műanyag szívószál csak 0,03%. Ez még akár igaz is lehet, de semmiképp nem ugorhatunk arra az ugródeszkára innen, hogy háá, akkor minden mindegy, fikszálják a halászatot azok akiknek ez a dolguk, én meg betekerem magam celofánba kétszer is, mert miért ne! Zöld január lédíz en dzsentölmön! A mottó, hogy nincs olyan kis lépés, amit ne érné meg meglépni. Ha valami olyat el tudunk dobni a fogyasztásunkból, ami bármilyen mértékben hozzájárul az apokalipszis elkerülhetetlen makroplasztik-örvényéhez, azt dobjuk el! És ne a tengerbe!
Ali Tabrizi konklúziója az, hogy az egyetlen amit tehetünk, az a lemondás a tengeri kajáról. Az első konklúziója egyébként az, hogy hát a tenyésztett állatok jó ötlet, aztán az Új halból már ismert Don Staniford megmutatja neki, hogy ez mit is takar, úgyhogy ez az alternatíva elég gyorsan kihúzásra kerül. Fenntartható halfogyasztás nem létezik, a termékeken látható cimkék hazugságok, a témában domináns kutatások és szószólók pedig a halászok zsebében vannak. Végtelenül lehangoló.
Ez a film mindenkit gyomron üt, de szerintem engem még pofán is rúgott, kiütötte a szemfogamat, majd rámhugyozott. Nagyon hasonló helyzetben vagyok mint Ali Tabrizi. Én is gyerekkoromtól kezdve lelkes rajongója voltam a tengerek élővilágának és a mai napig lelkesedéssel mesélem mindenkinek, hogy kb általános negyedikes koromban láttam a horvát tengerparton egy polipot, meg belenyúltam egy medúzába. Ugyanakkor enni is nagyon szeretem ezeket a csodálatos állatokat. Minden halfajt, kagylót, tintahalat, rákot, ami van. Így zöld január révén az a legkevesebb, hogy ennek búcsút intek, amíg a hónap tart, de talán örökre is.
Aztán persze megszólal a kisördög, hogy ok, nem eszek halat, miért a csirke szenvedése jobb, mint a makréláé? A szarvasmarha ipar annyival jobb? Vagy ha mindenki átáll vegán életmódra, akkor nem-e írtjuk ki az erdeinket, hogy megfelelő ültetvényeket tegyünk a helyükre? És megint el is jutottunk az egész ökozöldségesbolt klímabrutalokalipszis rákfenéjéhez, az optimalizáláshoz, meg teszetoszáskodáshoz, hogy mi jó, mi nem, melyik kevésbé rossz, melyik döntés kinek minek árt, és a végén nem haladunk. De a zöld január alapvetése az, hogy a katasztrófa elkerülhetetlen, csak késleltessük egy hónapot.
Támadt egyébként egy elég fura ötletem a film kapcsán. Valamelyik megszólaló megemlíti, hogy a tenger élővilága egyébként elég gyorsan fel tud épülni szerencsére, szóval ha csak kicsit odafigyelnénk, akkor jaj de jó lenne. Na most mi lenne, ha a tengert is szántóföldként kezelnénk, ha már a gigászi hálók amúgy is felszántják az óceánok alját is, hogy aztán sokszázezer focipálya méretű vizilabda-pályát csináljanak a tengerfenéken? Tehát lenne mondjuk egy év, amikor lehet halászni, majd két év, amikor nem? Aztán az élővilág populációját figyelve látnánk, hogy mennyi idő alatt mennyire regenerálódik, és ehhez igazítanánk a szüneteket.
Az elgondolás teljesen nyilvánvalóan megvalósíthatatlan, hisz már a jelenleg fennálló helyzet komoly baja, hogy a halászhajók leginkább csak a saját szabályaikhoz tartják magukat, tehát egy ilyen internacionális döntést betartatni hatalmas erőforrásokat igényelne, bevételt pedig kb semmit nem hozna, leszámítva talán az esetleges bűntetésekből bejött pénzeket. De gondolatkísérletnek azért érdekes. További jó önmegtartóztató hónapot mindenkinek, aki bírja! Minden javaslatot, észrevételt, stb szívesen, nyugodtan és még egyszer köszi Gábor!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése