Görkorigolyó!

 A szájfáj (elnézést kívánok, tudományos fantasztikum) műfaj egyik nagy szépsége, hogy öregszik. A ma nagy elgondolásai a jövőről holnap már vagy totális baromságnak, vagy halál pontos proféciának hatnak. Most vagyunk abban a korban, ahova a hetvenes meg nyolcvanas években is előszeretettel lőttek mindenféle szájfáj filmeket, mert akkor még ez egy távoli kornak tűnt, ma viszont már nem távoli, mert ma van a kétezer-huszonhat. Mostanság belefutottam egy érdekes bútordarabba a hetvenes évekből, amit úgy hívnak hogy Rollerball. Egy dolgot nagyon eltalált, egy másikban szerintem eléggé mellé lőtt.

A Rollerball alapja egy fiktív sport, kb amerikai foci görkoris játékosokkal, meg néhány motorral egy kör alakú arénában. A játék elvileg nagyon kegyetlen. Lehet egymást ütni, lökni, elütni, szóval halnak is meg a pályán, súlyos sérülések, vér stb. Na és ennek a játéknak a nagy királya egy Jonathan nevű karakter, akit James Caan alakít. Ő ugye a legtöbbeknek a keresztapából ismerős, mint Sonny, aztán most ránéztem imdb-n és ezek szerint láttam a híd túl messze van című színes, beszélő, háborús őrületben is, de egyáltalán nem emlékszem melyik hídnál van. Caan elvileg nagy névnek számított egy időben, csak aztán belecsúszott az alkoholizmusba, úgyhogy nem lett akkora név, mint mondjuk Al Pacino.

Érdekes egyébként, hogy a Rollerballban kb. Sonny Corleone ellentetjét alakítja. Csendes, visszafogott, érdeklődő, bizonytalan, egyszer nem emeli fel a hangját, pedig volna oka rá párszor. Arról már nem vagyok meggyőződve, hogy jó választás volt erre a szerepre, mert egyáltalán nincs atléta alkata, lehet azért, mert a hetvenes években még nem volt ez a brutál "basszuk ki magunkat a szerep kedvéért" őrület, meg a férfi szépségideált vagy férfiasságideált vagy mit sem Arnold Schwarzenegger határozta még meg. 

Szóval Jonathan legyőzhetetlen a rollerball pályán, de a cég azt akarja, hogy visszavonuljon, ő viszont nem akar visszavonulni. Nagyjából ez az egész sztori, de nyilván van egy világ az egész mögött, ami elég érdekes. Ott kezdődik az egész, hogy nincsenek országok, csak nagyvállalatok. Nem tiszta, hogy hány van, hogyan lettek ilyen nagyok, meg úgy általában semmi sem. Na pont ez kezdi el szúrni a mi Jonathanunk szemét, úgyhogy megpróbál kideríteni ezt-azt. A vicces az, hogy igazából a karakter sem igazán érti mit keres. Látszólag egyszerű történelmi eseményeket akar megérteni, de nem jut semmire.

Na és itt jön a film érdekessége hogy tudniillik ebben a disztópiában (az Úr 2018. évében) már nincsenek könyvek, csak mesterséges intelligencia által generált kivonatok. Aztán az adatfeldolgozás néha nem megy olyan jól, egy jelenetben panaszkodik az adatközpontos csóka, hogy hát sajnos elveszették az egész tizenharmadik századot, már hogy a történelmi korszakot. Aztán benéznek A mesterséges intelligenciához, ami végül nem mond semmi hasznosat, csak hogy a vállalat minden felett.

A legtöbb ilyen mesterséges intelligenciásos filmben az van, hogy a gépek megtanulnak gondolkodni, érezni, stb, tehát tényleg mesterségesek, és tényleg intelligensek. Amit mi ma mesterséges intelligenciának hívunk, tehát csetdzsídípí meg a barátaik igazából szöveg generátorok, tehát nagyobb szövegekből statisztika alapján pakolnak össze kisebb szöveget. Erről már itt írtam korábban, de senki nem olvasta el. Most hátha.

A Rollerball tehát a sci-fi mezőnyben talán egyedül rájött, hogy mi is ez az egész mesterséges izé, és hogyan is fog működni, ha egyszer működni fog. Összeszedik neki a szövegeket, az meg kivonatokat csinál belőlük. Néha kicsit mellévon, elvon, hozzátold, de legalább nem kell venni a fáradtságot, hogy magunktól kelljen megkeresni és elolvasni egy könyvet.

Amiben viszont szerencsére nagyot tévedett a film, az maga a Rollerball, már hogy a sport. Gyakori toposza ez szkifiknek, hogy erőszakos, halálos sportok teljesen legálisak, mert már rég átléptük azt a micsodát, hogy az emberi élet szent ésatöbbi. Most ezzel szemben pont azt látom, hogy általában véve nem hogy nem erőszakosodnak a sportok, de egyre inkább biztonságosabbak lesznek. A szabályzatok komolyabban bűntetnek mindenféle agressziót, a védőfelszerelések hatékonyabbak satöbbi. Jó nyilván nem a boxban, bár már ott sem harapják le egymás fülét, mint a régi szép időkben.

Arról meg aztán nem is beszélve, hogy görkori? Totál kihalt. Az meg egyenesen komikus, hogy az egyik legmaszkulinabb sportot, az ámerikai futbólt sikerült összehozniuk az egyik legfemininebb izével, ami görkori, és ezt úgy összegyúrni, hogy az valami véres, halálos sport legyen. Mondjuk azt aztán tényleg senki nem gondolhatta akkor, de még 15 éve sem, hogy a roller lesz a nagy közlekedési forradalom. Én már a pandémiával egybeeső rollerpandémia idején feltaláltam két roller alapú sportot. Az egyik a rollerparkour, amikor az ember átkel a hatalmas, egymás hegyén hátán összehányt rollerhalmokon a lehető leghatékonyabb és kecsesebb módon, a másik pedig a rollerpárbaj, amikor rohansz a roller felé, ami épp feléd száguld, és nem ugrasz félre, vagy hát félreugorhatsz, csak akkor a párbajt a rollerező nyerte.

Ennyit akartam volna mára, Tudom ajánlani a Rollerballt, egy erős 7/10, tehát nézhető, élvezhető, felejthető, de legalább nem valami modern szar, meg James Caan is kicsit jobban hozzám nőtt.