Owen bácsi fát vág a Kashyyykon, Wagner Mourát meg lehúzzák a rendőrök cigivel. Train Dreams és The Secret Agent

Nem tudom mi történik velem. Csak zúg-búg, csak zúg-búg, csak zúg-búg a fejem. Meg azt se tudom mi történik az Oszkárral, már a díjjal, mert hát furcsa mód most jó a felhozatal. Nincsenek fos Avatarok (vagy hát nem legjobb film kategóriában), meg zuperhősök, vannak ellenben minimalista drámák nagyon érdekes témákról. Pl. hogy lehetne-é Owen bácsiról a star warsból spin-off filmet csinálni? Lehet.

Ez pedig a Train Dreams. Prequel Owen bácsi (aka Joel Edgerton, aki ebben a filmben egyébként Robert Grainier néven fut) ebben a filmben még nem jutott el az egyéni vállalkozás megalapításáig, így csak napszámos favágóként dolgozik (hogy került a Kashyyykra?). Aztán a film legelején megismerkedik a zsivány egyes alapítójával, aki Jyn Erzsó (aka Felicity Jones, aka elnézést kívánok, de túl sok itt a star wars áthallás), szerelem, közös kunyhó az erdőben, gyerek, de továbbra is favágói ingázás Robert/Joel Edgerton/Owen bácsi sanyarú sorsa. Aztán amikor már a favágói ingázást kinőné, és feleségével mezőgazdasági projektbe fognának, főhősünk arra ér haza, hogy leégett a ház, a család meg...

Aztán marad a magány. A film pedig ettől vagány. Robert újraépíti a kunyhót, és vár és vár, hátha visszatér a lánya és a felesége egy napon. Mert hát mi mást tud csinálni? Egy nagyon egyszerű, képzetlen, magányos forma, elveszti a családját és így teljesen kiesik a társadalom keringéséből. Nincs (igazán) happy end, nincs kiteljesedés, csak a magány. Ilyen filmet meg viszonylag ritkán látni. Egy olyan ember történetét, aki nem képes talpra állni. Az erdő ad egy gyomrost, és vége.

Ami kicsit fura volt, hogy az elején ezt Robert a sors bosszújának tudta be, amiért hagyta, hogy a munkatársai megöljenek egy kínai vendégmunkást rasszisztikai okokból kifolyólag. Itt kicsit az volt az érzésem, hogy a Netflix próbál valahogy a kínai piacra betörni, mert eddig ez a kínai bűntudat nem volt jellemző Hollywoodra...

Látványra nem egy nagy durranás a film, de nem baj. Joel Edgertont úgy látszik ilyen egyszerű ember szerepekre tervezték. Ezzel az Owen bácsi áthallással meg aztán...Felicity Jones is hiteles, plusz a fantasztikus, imádott Kerry Condon is megjelenik két jelenetre a filmben, szóval a cast nagyon ott van. Nem mondom, hogy új kedvenc, arra se vennék mérget, hogy fogom ezt a filmet látni még, de kifejezetten tetszik ez a magány és öregedés tematika. 

A Train Dreams párja ebben a bejegyzésben a The Secret Agent lesz. Brazil film, Wagner Moura a főszerepben, mi baj lehet? Nem sok. Nagyon erős nyitó jelenet egy benzinkútnál, ahol egy több napja rothadó hulla rontja az összeképet, majd megjönnek a lehúzós zsaruk. Erős start. Közben meg végig ott motoszkál a nézi fejében, hogy na de mikor lesz itt titkosügynökösködés, de egy-két fura telefonhíváson kívül nem sok az akció.

Pont ez a film lényege. Úgy mutat meg egy korszakot és egy helyet, hogy nem repül fel az égbe aztán madártávlatból izél, hogy látjátok akkor és ott ilyen és olyan volt a helyzet. Nem, nagyjából azon információk alapján kell megértenünk mi is történik, amelyek főhősünk számára is elérhetőek. Wagner Moura karaktere, Marcelo nem érzi biztonságban magát, és meg akar lépni, de nem tud semmi konkrétat. És hát ilyen a valódi fenyegetés. Nem tudhatod, hogy lecsap, vagy nem, és hol vagy mikor ésatöbbi...

Ehh...nem tudom mit írjak erről a filmről. Az a helyzet, hogy tetszett a képi világa, tetszettek a karakterek, tetszett, hogy semmi, de semmi hatásvadász nem volt a filmben, tetszett a totálisan antiklimatikus lezárás, a láb viszont nem. Pedig elvileg ez a láb sztori fontos népi mendemonda Recifében... Na de amit itten kifejezni próbálnák az az, hogy tele a film pozitívumokkal, és papírforma szerint minden rendben van, mégsem húzott be. Olyannyira nem,hogy egy pillanatra mintha kicsit el is bóbiskoltam volna a vetítésen. Nem aludtam bele a filmbe, de valahogy nyitott szemmel elkezdtem már álmodni, vagy valami ilyen.

A konklúzió talán az, hogy bizonyos filmes klisék lehet, hogy valójában szükségesek ahhoz, hogy egy film pörögjön. A Secret Agent logikája kikezdhetetlen, nincs egy percig se ez a "minek megy oda amikor..." nézői logika. Mindennek látszólag van értelme, de akkor meg hol a mese? Jó, a láb az mese.