Ha ki akartam volna csavarni fullra a dadaizmust, akkor az egész élménybeszámolóm egy hosszú sor hangutánzó szó lett volna, mert úgy érzem ez adja vissza a legjobban a szer esszenciáját. Kb minden percre jut olyan három szottyogás, flattyogás, koppanás, csattanás, reccsenés és csobbanás, meg hát ez akar a film alapélménye is lenni, már hogy az érzékekre hatás, de ne rohanjunk ennyire előre, és kezdjük szépen lineárisan az elején.
Szóval van egy kiöregedő csillagunk, aki szép és sikeres akar újra lenni, betol egy varázsszert és szép meg fiatal lesz újra, a végén viszont összezuhan az egész és marad egy puszta fej a járdán. Illetve kettő: Goldie Hawn és Meryl Streep feje. Mindenki, aki nézett TV2-t egy időben, az tudja miről van szó. Volt ez a "Jól áll neki a halál" című 1992-es színes, beszélő, amerikai vígjáték, a főszerepben Bruce Willis-szel, meg a már említett két színésznővel. Na, amikor megláttam a szer (vagy amikor megláttam az "A szer"?) trélerét, akkor ez a film villant be azon nyomban, mert hát ez gyakorlatilag pont ugyanaz a film.
 |
| Goldie Hawn..vele meg mi lett? |
A jó tolvaj azonban több helyről lop... vagy hát nem tudom van-e ilyen mondás, de most a gondolatmenet kifejtésének érdekében lesz. Mert ok, hogy lelopták a Jól áll neki a halált, mert ma már nem lehet ilyen naív vígjátékot csinálni. Most kell a gore (ejtsd dszóór!). Ja meg kell a látványos lopás tisztelgés is a nagyonnagyonnagyok előtt. És akkor el is jutok már elég gyorsan, ide-oda csapongva a címben olvasható, elütésnek vagy félregondolásnak tűnő képzavarra melynek értelmében a film című szer, és nem a szer című film, amiről itt szó esik. A szer ugyanis valóban egy szer.
Összetevők: Jól áll neki a halál sűrítmény( 48%), Bölcsek kövére, nagyon vicces Eddie Murphy bádihárrorkoncentrátum (22%), mindenféle ikonikus jelenetek és zenék összelopkodása Stanley Kubrick meg David Lynch filmekből (10%), Margaret Qualley fenekéről csordogáló izzadtság (10%), Demi Moore sajnálatából fakadó, le nem csöppent könnypárlat (5%), Gwar koncertélmény nagy vászonra öntése (3%), adalékanyagok (2%). Na jó, az arányokat lehet elbaszarintottam valahol, mert a 100 sose jön ki.
Ebből a két filmből tehát a szer nagy részét össze is lehet kotyvasztani. A neonzöldet legalábbis így már megkapjuk. Ezen kívül vannak még mindenféle jelenetek az Overlook Hotel folyosójáról, az Űrodüsszeiából, a Lost highwayből, a légyből, meg még ki tudja hány helyről. A művészet már csak ilyen: lopni kell a legjobbaktól, aztán lesz ami lesz. Viszont amikor az ember úgy néz egy filmet, hogy minden egyes jelenet valami..khm tisztelgés... hát az már kicsit megöli varázsot.
Ja és akkor az összetevőkből kifelejtettem az egyik legfontosabbat, hogy tudniillik BÁDIHÁRRÖR!!!!!! (9%) Az egész film alatt azon gondolkodtam, hogy mennyire bugyuta kifejezés ez, hogy bádihárrör, hát mi a hárrör a bádiban? Hogy beleszúrja az injekciót a már atomgennyes sebbe huszonötödszörre? Várjunk, hol láttam én már ezt? Ja hogy a Rekviem egy álomért...igen. Flattyog a csirke az asztalon? Csak nem az EXistenZből? Horribilis, életképtelen borzalmas húsmasszává való mutálódás? Ez is volt már valahol...Cronenberg legye? Lehet mégse rontottam el a kotyvaszomat. ez még a lopások 10%-ba simán beleszluttyan, flattyan, bluggyan.
Na de szépen eldigresszáltam az elkalandozásból is, mert hogy bádihárrör. Mondom engem nem törsz meg te szaer! Én már láttam mindent. Kétszer is. Aztán Margaret Qualley fogai elkezdenek kipotyogni a mosdóban a tükör előtt. Ez azért mégis megviselt. Valószínűleg mindenkinek megvan az Akhilleusz ina, foga, körme, füle, szeme, valami, ami az emberi testtel kapcsolatban zavarba hozza, a szer pedig ezeket szépen végig is zongorázza, vagy inkább le- ki- szét- és összeszaggatja, hogy ne maradjon ki az égvilágon semmi a merítésből. Ez volna a film pozitívuma?
Lopások ide, bádiháli oda, ettől még lehetne jó a film, de nem megy. Aki látta a tré lert, az látott abszolut mindent, amit a filmben látni fog. Látta a fanyar Demi Moore-t, Margaret Qualley formás fenekét és melleit, a folyosót a Ragyogásból a filmstudióból, és a szörnyet is a végén. De megkockáztatom, hogy még az előzetes nélkül is beszédes annyira a cím meg a minden, hogy az ember az első perctől tudni fogja az összes konfliktust. Az öregedéssel küzködő színésznő, a seggfej producer, az arrogáns fiatalabb én, a nagyravágyás, a tiltott alma leszedése, a következmények, a szörny. Minden egyes mozzanatot ismerünk már annál a jelenetnél, amikor a film legelső percében a tojássárgájába beleszúrják az anyagot, és kislisszan belőle egy másik tojássárgája.
Ülsz a filmen és végig azt várod, hogy hol a katarzis, amit be is jelentenek egy bizonyos ponton, vagyis hogy majd a csodás fiatal Margaret Qualley lesz a műsorvezető az újévi tv műsorban (Carrie?). Persze, hogy arra a napra dől össze minden. Áhh, rossz is ezen gondolkodni. Próbáljuk meg inkább megmenteni a filmet, és a zeitgeisthoz hűségesen csináljunk egy multiverzumot!
Legyen a multiverzum alapköve változatlan; van egy szer, ami kihozza belőlünk a "jobb énünket" de ez a jobb én, meg az öreg, kopottabb én nehezen férnek meg egymással. Érthető konfliktus. De létezzen ebben a multiverzumban a bölcsesség, a jellemfejlődés, a tanulság is. Demi Moore karaktere eljuthat egy felismerésre, hogy a testen kívül esetleg vannak egyéb értékek is az életben. El is fogadhatja, hogy a "jobb ő" még nem jut el ide, de hagyja, hogy kihasználják, mert ő már túllépett ezen. És hát mivel a jobb ő meg a rosszabb ő is ő, ez a felismerés kihat a fiatal énre is, a vége pedig lehetett volna az a filmnek, hogy valójában a végtelenségig leharcolt Demi Moore kerül ki győztesként, mert egyszerűen elveszti az érdeklődést a nevetséges materiális dolgok iránt, amelyek a film elején oly fontosak voltak számára. Kicsit Kim Ki-duk szerű lett volna így, de sokkal gazdagabb, mint a valódi végeredmény.
Na engedjük is el a spiritualitást, és térjünk vissza a valóság talajára. Vagy hát valóság... hol van itt valóság? A felütés alapból mese. Ezt talán nem kell magyarázni. De egy mesének is vannak logikai keretei. Ennek a mesének papíron azok a keretei, hogy egy mienkhez hasonló világról szól, amiben létezik az örök fiatalaság egy bizonyos formája, minden más változatlan. Nekem azonban bőven nem az örök fiatalságot kínáló szer jelenléte volt a legéletszerűtlenebb a filmben, hanem hogy Demi Moore pl. csuklás nélkül, mindenféle használati utasítások nélkül be tudja adni magának az összes "oltást", összevarrja a kibaszott nagy hátsérülést, vérátömleszt...persze... az egész test egy plug-and-play, minek vannak nővérek a világon?
A film fináléjában meg a szörnyet mindenféle kontroll nélkül felengedik a színpadra, seeenkinek nem tűnik fel, hogy kiáll a hátából egy kéz, kilóg egy csöcs a hónaljából, meg úgy általában nem emlékeztet a formája egy emberre. De persze fikció, hogy lehet számonkérni, hogy egy fikcióban legyen BÁRMI racionalitás is? Valaki mondjuk előránthatott volna már egy fénykardot is a végén, nem?
Az is érdekes fikciós elem, hogy egy nő egy fitness műsorral jut el a csúcsra. A fitness műsorozás a filmsztároknak már pont az alkonyat... volt talán egykoron. Ma már az se. Bíró Ica is elég kömény Metal Lady volt még hajdanán, mielőtt elkezdte az egy-és-két-és-másik-láb comb(ó)-t, aztán azóta már a metal az új mélypont, úgyhogy visszatért a színpadra stresszelni a Stress zenekarral. Szóval még a nyolcvanas években sem számított szerintem a fitness műsor a celebkultura csúcspontjának, nem hogy 2024-ben, de még amikor ment is ez a műfaj, férfiak akkor sem nézték. A fitness tv inkább a mindenkori anyukák multiverzuma, amihez még jobban is passzol egy 50 éves Demi Moore, mint egy fiatal, kihívó Margaret Qualley. Ebben a filmben ellenben még a szomszéd kocka hülyegyereknél is ez megy...
Uhhh....úgy érzem órákig tudnék még írni arról, hogy mi miért idegesített a filmben, és hogy melyik jelenetet hogy lehetett volna sokkal jobban megcsinálni, de igazságtalan volna, úgyhogy lássuk a jót is. A második jelenet önmagában fantasztikus. Lerakják a színésznő csillagát a Hollywood Bvd.-on, csillog-villog, járókelők csodálják, aztán az idő kikezdi, repedezik, már a turisták sem emlékeznek a névre pontosan, rápottyan a hambi, stb. Ezt én így önmagában meghagytam volna egy rövidfilmnek. Tömör, velős, okos, szép, mond valamit. Sőt, elmondja az egész filmet.
A color grading is hihetetlen jó lett. Szép élénk színek végig, baromi jó nézni, pláne így Februárban, amikor az osloi lakos szeme már hónapok óta nem látott mást csak szürkét, fehéret és feketét. Itt van élénk sárga, kék, rózsaszín, piros, zöld... Azt hiszem a color grading kategoria még nem létezik az Oszkár gálán, pedig fontos hivatás ez is.
A hardtechno betétek is ülnek, és a Pump It Up is beragadt egy időre a fülembe, de aztán inkább visszatértem a Slipknothoz, akikről már 2 hónapja akarok valamit írni ide, de mindig közbejön valami.
 |
| Demi Moore-nak meg se kottyant volna... |
De aztán bevillan a verekedés jelenet Moore és Qualley között, ami a Mortal Kombatot is bármikor megszégyeníteni mind technikásságában, mind brutalitásában, és újra utálom a filmet és nincs kedvem több jót írni...
És hogy a 3% Gwar koncertélmény mit takar? Hát, aki volt már Gwaron, annak nem kell elmagyarázni, aki meg nem, annak tessék, kis ízelítő:
Na azt hiszem a vérnyomásomat sikerült kellőképp magasra tolni. Amúgy a héten megtaláltam Lucio Fulci - Conquest című barbáros fantasy filmjét egy ingyenes streaming szolgáltatón és ez bearanyozta a hetemet. Két barbár útnak indul, hogy legyőzzék az anyaszült meztelen, ám vasálarcos boszorkányt, de néha megtámadják őket mindenféle farkasemberek, kőemberek, fonottkosáremberek a ködben. Az egésznek semmi értelme, borzasztó amatőr megoldások végig, semmi törekvés semmire, még arra sem, hogy a film egyáltalán jó legyen, nem hogy "társadalmi üzenet" meg kisfaszom. Imádom!
Demi Moore megérdemelte volna a szobrocskát.
VálaszTörlésNézz újabb pixar filmeket, ha hiányoznak a színek.
Mi az a streaming oldal, amit a végén írsz?