Nemzeti ünnep van-ó-van

 

Sándor Petőfi fighting soviet tanks on the streets of budapest in 1848 in mihály munkácsy's painting style, craiyon on pixel canvas, 2024...jól mellélőtt..

Sok éve nem voltam már március tizenötözni, sőt nem is vagyok benne biztos, hogy voltam-e valaha. Rég volt már Magyarország...De! A messzi fagyos távolból nagyon is szemlélem a köpködős, hazaárulózós, kurvaanyázós nénikről és bácsikról készült márciustizenötödikei vagy épp októberhuszonharmadikai videókat, plusz a Toroczkai-féle ágyúdurrogtatós, utáljuk a zsidókat, de nem vagyunk antiszemiták, békét akarunk, csak takarodjanak a buzik megemlékezéseket, plusz a második, harmadik, negyedik, ötödik erőket, ahogy recsegve üvöltik a remegő kezükben tartott mobilról felolvasott "Kurva anyád Orbán" szellemiségű slampoetryket, választási hazugságokat, ígéreteket, ami épp az eszükbe jut. Éljen a magyar izé, éljen a haza!

Távolról sem én vagyok az első, de gondolom az utolsó sem, aki érzi, hogy itt valami nem stimmel. Sőt nem csak érzi, de szóvá is teszi. Nekem könnyű, mert úgy látszik, hogy a jó példában élek, bár a jó példának is vannak fura elemei, de azért leírom, hogy hogyan is zajlik az ilyen nemzetiünnepesdi Norvégiában.

Szóval Norvégia gazdag és mozgalmas történelmének -ááh semmi irónia- egyetlen nemzetiünneplésre érdemes dátuma az a május 17, ugyanis 1814-ben ezen a napon született meg Norvégia alaptörvénye. Alaptörvényt ünnepelni Magyarországon már több, mint fura lenne, bár amennyire tudom a szocialista időkben augusztus 20-án ilyen alkotmányünneplős izé volt államalapítás, SzentIstvánkirályozás helyett. A norvégok tehát felkelnek májusz 17-én, felöltöznek annyira szépen, amennyire tudnak, átmennek egymáshoz reggelizni, bemarnak mint a szar, aztán ha még tudnak járni, akkor kinéznek a Királyi Palotához integetni egyet a Királynak és kedves családjának, aztán vagy ráisznak, vagy kijózanodnak, vagy épp a népi viseletben (bunad) csiszolnak egy jót. Mindeközben pedig mindenki vadul lengeti a norvég zászlót, a palota előtti út pedig úgy néz ki, mint a Leni Riefenstahl filmből a tudjukmi.

Na és mi az, ami egyáltalán nem volt ebben a sztoriban? Hát a politika! Sehol egy darab politikus, ők is felöltöznek, bemarnak, csiszolnak, ki tudja mit, de inkább kit érdekel mit? A nemzeti ünnep ugyanis NEMZETI! Persze, Magyarországon is nemzeti ünnep a március 15, csak épp a nemzet egy része azt ünnepli, hogy Orbán Viktor kiűzte Brüsszelt, mint Petőfi az orosz tankokat az odabiggyesztett tizenharmadik "legyen fidesz!" pontjával, egy másik fele azt, hogy a Petőfi is sajtószabadságot akart, és maj' ha egyszer mi kerülünk kormányra, akkor Petőfisen kihírdetjük a sajtószabadságot meg az uniót meg a ruszkikat is hazazavarjuk, meg a pogányokat is, meg mindenkit, akit épp a fidesz szeret.

Szerencsére itt a nagy okfejtésemben talán meg is leltük a nemzeti erőt, az egyesítést, a közös metszéspontot: bárhova is megyünk megemlékezni bármelyik dicsőséges nemzeti ünnepünkön, valakit utálnunk kell. Valaki nekünk épp az orosz vagy habsburg megszállónk, legyenek azok a melegek, a sorosok, a fidesz, Oroszország, az Európai Unió, a lényeg, hogy gyüljünk össze, dühöngjünk, utáljunk. Az meg már a hab a tortán, ha még lehet valami ellendühöngővel is találkozni és köpködni és anyázni és mortalkombatozni banyatankkal, bevásárlószatyorral, járókerettel. 

Persze lehet erre az egészre azt mondani, hogy hát ilyenek vagyunk mink magyarok, mert hát mikor volt ez másként? Hát erre nem tudok határozott választ adni, de kérdést azért igen. Szóval néhány hete volt ez a nagy dzsámboré a Hősök terén, ami azért úgy összerántott egy szép tömeget, politikus pedig egy szál se. Politika persze volt rendesen, hisz az egész egy nagy fideszanyázás volt, csak épp senki nem merte kimondani, úgyhogy inkább egy közös pedofilutálkozás volt ez. Nem lehet talán ezen a vonalon elindulni?

A pedofilokat tehát mindenki mindenféle szégyenérzet és önellentmondás nélkül szabadon gyűlölheti pártállástól, nemmütéttől, szexuálisvallási miheztartástól függetlenül. Hát nem gyönyörű? Meg is fejtettem itt tehát a nemzetegyesítő rejtélyt: Oktober 23-án pedofilok verték le a magyar szabadságharcosokat! De ha ez sok, akkor lehet valami lájtibb is, a lényeg, hogy megemlékezzünk, és ne adjuk elő magunkat mint a mostani petőfik, vagy ellenállók, vagy mittudomén mert nem vagyunk azok.

Egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy hát könnyű a norvégoknak, hisz az ő ünnepük nem ilyen megosztó, nem volt gonosz a sztoriban, de hát a frászt nem! Az alkotmányt még a svéd hódoltság alatt írták, de soha semmilyen kontextusban nem láttam sehol semmi anyázást a svédekre, leszámítva a köznyelvben elszórva megjelenő viccelődést a svéd vezetési stílusról, meg kaoticizmusról. A norvégok tehát megoldják. Meg kéne próbálni nekünk, magyaroknak is letisztítani a nemzeti ünnepeinket, kipucolni a politikát, és ha ez sikerül, talán még a gyűlölködést is száműzni!