Jobb, mint a szex a la magyar módra

Volt itt nem is olyan régen egy eszmefuttatásom Hunter S. Thompson Better Than Sex: Confessions of a political junkie könyvéről, melynek kulcs gondolata, vagy kérdése, hogy vajon a politika tényleg jobb-e, mint a szex? Thompson konklúziója az volt, hogy számára ugyan nem, de Nixon számára valószínűleg az volt, az én konklúzióm meg ugyanez, csak Orbán Viktorral. Na de most, ahogy elnézem innen a messziből, szexel...vagy mi, politizál az egész ország és élvezi!

A magyar politikai élet Rocco Siffredije most minden kétséget kizáróan Magyar Péter, akiről egyébként az égvilágon senki nem mer véleményt nyilvánítani, mert egyszerűen annyi minden történik, hogy az akár a vélemménynyilvánítás másnapján..mit másnapján, másóráján, vagy akár máspercén már elavult nyilvánítvány lehet. Azt érzem viszont, hogy mindenki várja azt a máspercet, másórát, másnapot. Lesz-e ez még izgalmasabb? Lehet-e ezt még fokozni? Mire megy ki a játék? Most, ahogy ezt írom, a sztori ott tart, hogy kijött a hangfelvétel, amiben a nyomozati anyagok birizgálása tényszerűsödik, de mire leütöm az utolsó karaktert, már lehet, hogy a parlamentet fogják ostromolni a jóégtudjakik, jóégtudjahányan.

De az az érzésem, hogy nem csak ez a sztori hasít. Valahogy továbbra is még a levegőben Balog Zoltán pedofil ügye, talán a Magyar Nagykövetség rejtegette a puccsra készülő Bolsonarot Braziliában, valamint még az is felmerült bennem, hogy Katalin hercegnő is valahol keresztbe tett a Fidesznek, és minden ami körülötte történik, az a Rogán boszorkánykonyha újabb levese csirkelábbal, sárkányfűvel, Harry Potter vérével.

Az embereket mintha jobban foglalkoztatnák a közügyek, mint általában. Lehet vérszemet kaptak a pedofilbotránytól, látván a kormány totálisan képmutató magatartását, valamint azt, hogy ha a rendszert talán nem is, de a rendszer egyes embereit igenis meg lehet buktatni. Teljes az össztűz, viszont a killzone-ba néha ártatlanok, vagy szövetségesek is betévednek, ilyen volt ugye Dezső András ügye, de hosszú távon még talán ennek is volt egy pozitív, vagy ha talán nem is pozitív, de mindenképp elgondolkodtató hozománya. Szerintem ugyanis ez a propagandistázás elgondolkodtatta mind a médiát, mind annak fogyasztóit, hogy valójában miről is szól ez az egész. Ugye a független média általában a Fidesz boxzsákja, amit bármikor bárhol felaggathat és püfölhet, vagy kést szúrhat bele, vagy ráhugyozhat, szóval általában a mindset inkább nem-fideszes a szerkesztőségekben. Ennek ellenére a sajtó nem üthet vissza. Vagy hát nem úgy, ahogy a pártállam teszi. Objektíven kell úgy visszalibbenni, hogy a zsák csapja arcon a boxolót, vagy mi. Na de mit akarnak az olvasók? Úgy tűnik, hogy ez már nem olyan egyértelmű, sőt, mit finomkodjunk? Az olvasók a saját véleményük megerősítését várják a médiától. Ez meg most okozott némi zavart az erőben.A szép az tehát, hogy még erről is volt elmélkedés, reflektálás, diskurzus...meg akinek a szeme kék. 

A 2022-es választásokat, és az utána kialakult hangulatot szerintem a 444 kapta el a legjobban. Ezzel:



Ebben a videóban/zenében így nagyjából minden benne van, amit akkor és azóta éreztem. Kilátástalanság, reménytelenség, letargia, nihil, konzervatívok (-vak?). Úgy érzem, hogy ez most megtört, van élet, van lendület, optimizmus talán még nincs, de egyelőre még nincs nagy pofára esés sem. Ki tudja, lehet ma este már véget is ér ez, de reméljük nem. 

Végezetül mesélnék egy sztorit innen, Norvégiából, csak hogy érzékeltessem, hogy is működik ez a "lemond a kormány" történet a valóságban, már Magyarországtól túl távol. Szóval pár éve az egyik helyi jobboldali, konzervatív, koalíciós kormányzásban lévő párt, az FrP egyik képviselője, Sylvi Listhaug leterroristázta a munkáspártot, ha jól emlékszem azért, mert valami bevándorlással kapcsolatos ügyben nem értettek egyet. A dologból akkora skandallum lett, hogy a koalíciós kormány felajánlotta lemondását, amennyiben Listhaug nem mondana le. Lemondott, szóval a kormány maradt. De.... el tud bárki ilyet képzelni Magyarországon? Próbálgassuk, hátha...


Megjegyzések