Mesterséges erotika

 Csütörtökön (2024.01.25) részt vettem egy konferencián, melynek az volt a címe, hogy "Dear AI-friend": How chatbots and VR can strengthen social relations and mental health. Munkaidőben volt, ilyenkor pedig különösen kapható vagyok mindenféle evős-ivós okoskodásokra, szóval miért ne alapon meghallgattam pár rövid szónoklatot a nagyokosoktól, hogy mi is a pálya a botokkal, vr-rel, meg a "Her" (magyarul a "a nő") filmmel. Gondolatébresztőnek mindenképp jó volt.

Gyors összefoglaló a nőről, mint filmről: Van egy Theodore nevű fickónk, aki Joaquin Phoenix által van megalakítva a nem túl távoli jövőben, ahol már van mesterséges intelligencia, és ha már van ilyen, akkor Theodore bele is szeret. Most kb 11 éves ez a film, és a benne felvázolt nem túl távoli jövőbe már fél lábbal beléptünk. Azért csak fél lábbal, mert mesterséges már van, de intelligencia még mindig sehol sincs. 

Az előadás egy szerelmi vallomás prezentálásával kezdődött, amiről azt hittem azért lesz releváns, mert valami szöveggenerátor rakta össze, mert olyan mély és megható volt, hogy olyat még HAL 9000 is csak makogva tudott volna összerakni. A csattanó viszont az lett végül, hogy ezt egy ember írta a chatbotról melynek meg is kérte a kezét. Megdöbbenés a közönségben, bár annyira mégse nagy megdöbbenés, mert hallottunk már olyat hogy valaki önmagát vette el, vagy a kutyáját, vagy sertésperzselő lángszóróját, de mehetünk régebbre és megemlékezhetünk Caligula valószínúleg sosem kinevezett lováról is. Emberi hülyeség tehát volt, van és lesz is. Természetesen és mesterségesen.

Aztán az előadó maradék mondanivalója a Replika nevű chatbot működését ecsetelte-fecsetelte. Itt csinálhatsz egy virtuális partnert, megtervezed a külsejét mint a Simsben, vagy az összes modern RPG-ben, dumcsizol vele, sőt ahogy kiveszem még VR megoldásokon keresztül akár mást is lehet. Az előadó kiemelte mint pozitívum, hogy a felhasználók kevésbé lesznek így magányosak, megtanulhatnak jobban interaktuálni embertársaikkal is, de sajnos ki lesznek téve egy társadalmi megbélyegzésnek, amiért egy Palo Altoban futó programmal mindenelnek, és hát ugye azt a palo altoi programot sem a Jézuska adminisztrálja, hanem valami megalomán techőrült és alattvalói.

A második beszélő elég hasonló témákról szónokolt, csak nem partner chatbotokról, hanem pszichológus chatbotokról, mert már ilyen is van, sőt nem is kevés. A mondanivaló full ugyanaz volt, mint az első szónoknál. Van igény, a felhasználóknak jól esik, hogy beszélhetnek valamivel, de a csúnya nagyvállalatok...

A konferencia többi része a jelenlegi okfejtés szempontjából lényegtelen, de a kjúené résznél azért megkérdeztem, hogy jól értettem-e amit jól értettem, vagyis hogy itt a nagy metal health erősítés abban merül ki, hogy a felhasználók kapnak egyfajta komfortérzetet, és ha ezt jól értettem, akkor igazából mennyivel jobb ez, mint némi túlzással a drogozás? Hát sajnos ezt a drogozást nem kellett volna belekerekítenem a kérdésbe, mert jött a szokásos "nem tudok nyilatkozni a drogokról, mert még sose próbáltam, de talán egészségesebb chatelni, mint drogozni" válasz, és hát ennél többet nem kaptam. Meg is érdemlem. Valóban nem a drog lett volna a helyes analógia. Inkább a pornó...

Arról nagyjából van valamiféle konszenzus, hogy a pornó rossz. Persze rossz az alkohol is, az energiaital is, a dohányzás is, a húsevés is, a lazacról meg már nem is beszélve (esküszöm senki nem fizet nekem ezekért a lazacos megnyilvánulásokért!). Én nem ítélném el kategórikusan a pornót, hisz az is egy film, amely arra készült, hogy stimuláljon bennünk valamit, csak épp nem azt a szegmensét célozza az agyunknak és érzékszerveinknek, mint mondjuk egy Kurosawa vagy Tarkovszkij film, hanem egy teljesen másikat.

Másrészről hallok olyanokat, hogy egyesek nem tudják elválasztani a pornót a valóságtól, és a saját szexuális életüket is valahogy úgy próbálják megrendezni mintha az a pornhub.com-ról lett volna letöltve a saját hálószobába. Ez pedig lehet hogy nem minden félnek egyenlően szórakoztató. A hamis kép egy valós tevékenységről ladies and gentlemen... ez talán a pornó legnagyobb veszélye a fogyasztók számára.

Na de ha egy ilyet bárki bátran kijelenthet a pornóról, akkor mi a jóégért volna ez másképp a chatbot/sexbot esetében? A felhasználói élmény teljesen testrebaszott, tehát mindenki azt csinál a virtuális partnerével, amit akar. A botcsajod nem fog megpofozni, rádripakodni, hogy mégis mi az anyádat csinálsz, és végképp nem fogja rádhívni a rendőrséget bántalmazásért.

Még felhozták pozitívumként, hogy jót tehetnek ezek a botok az olyan személyeknek, akik valami féle abuzív párkapcsolaton akarják túltenni magukat, mert hogy így találhatnak szép példát is, meg terapeutikus, meg kisfaszom, ami még igaz is lehet. Viszont mi van, ha megfordítjuk ezt, és az abuzív, erőszakos embereket eresztjük össze a chatbottal? Tekintve, hogy ezek a chatbotok valamennyire konfigurálhatóak, tehát adhatunk nekik szóhasználattal kapcsolatos instrukciókat, én abszolut nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a chatbotok megerősítést adhatnak az abuzivan viselkedőknek és szépen megerősítve, a megszerzett tapasztalatokat megpróbálják applikálni a hús-vér embereken. Persze a Chatgpt-be is be van ültetve néhány fék, de elég sok féket ki lehet játszani, ha okosan bánunk az inputtal...

De lépjünk kicsit vissza a konzervatív, szkeptikus, fejlődésellenes izéből és említsük meg azért a Mortal Kombatot is. Ugye amikor lett Mortal Kombat meg Doom, meg metal zene, akkor is sokan az erőszak eszkalációját látták bele a világba, hogy egy napon Laci bácsi majd bemegy a borozóba, leveszi a maszkját és csontvázfejével lelángfújja József urat, aki épp élvezné a kellemes pálinkasör kombóját asztalánál, és hát a mai napig próbálnak mindenféle lövöldözőket, sorozatgyilkosokat, erőszakcelebeket összemosni a túl sok Call of Duty-val, meg Marilyn Mansonnal meg azzal ami épp megy, míg a fogyasztók többsége valószínűleg inkább valamiféle szelepként éli meg ezeket. Tehát, ha kitépem Johnny Cage szívét, akkor az irodában már nincs igényem rá, hogy kitépjem a munkatársamét, bármennyire is krákog és csámcsog a fülembe.

El is felejtettem, hogy Jozef Roháč is játszható karakter

Forduljunk rá azért a drog analógiára is egy pár mondat kedvéért. Sok drog megnyugvást ad a használónak, kis mértékben akár még a kognitív képességeket is képesek javítani. Csak aztán az esetek többségében a túlfogyasztás a testet, az elmét is a metálhiganyiát is lenullázza, úgyhogy a drogok többségének fogyasztása törvényileg és társadalmilag sem elfogadott. Na de ez nem volt az első perctől triviális. LSD, kokain, heroin, amfetamin...ezek mind ünnepelt csodaszerek voltak az orvostudomány egy bizonyos pontján, csak aztán eltelt némi idő, és a fog fehérje szépen kivillant. És itt van a kutya elásva, tudniillik, hogy az idő kérem alássan! A ChatGPT és a fejlettebb botok kb egy éve elérhetőek a nagy nyilvánosság számára, és úgy ünnepeljük mintha hirtelen ez lenne a megoldás a mindenre is. Lehet, hogy tényleg az, de nem korai egy év után már kijelenteni, hogy a metal healthre milyen jó a robot?

Felismertünk tehát egy igényt, tudniillik, hogy az ember szeret beszélgetni, még akkor is, ha a társalgópartnere nem érti emberi értelemben a neki mondottakat, válaszolni viszont tud úgy mintha értené. Minél emberszerűbbek a válaszok, a felhasználói elégedettség annál nagyobb, úgyhogy dobáljuk a szakirodalmat, szépirodalmat, forumirodalmat, űrbirodalmat a szoftvernek, hogy több szövegből tudjon meríteni a válaszhoz, és értelmesebbnek hasson. De nem-e lenne-e jobb-e, ha meg-e fordítanánk a sztorit és elindulnánk egy reflekszívebb irányba? Tehát van egy felismerés, mégpedig hogy szeretünk pofázni. Ok. Miért van ez így? Mennyire fontos ez? Lehet-e ebből valami baj? Olyan igény-e ez amit inkább csak akarunk, vagy valami olyan amire szükségünk van? És még egy rakat hasonló kérdés. Hát erről persze nem szólt a fáma. 

Az előadók a Her-t meg talán az A.I.-t akarták megidézni a filmes világból, de elgondolkodva az elgondoltakon nekem egy másik film villant be: a Shame. Ez a film egy pornó/szexfüggő férfiról szól, akit Michael Fassbender alakít, és azt kíséri végig a film, hogy hogyan küzködik önmagával és szégyenérzetével emiatt. Ez szerintem az igazi filmes analógiája a témának, de a zárszó mint szinte mindig most is az, hogy remélem csak károgok, nem lesz igazam és mindenki boldogan él majd a bináris (na nem úgy) párjával míg le nem fagy a Windows.