Pár évente kell nyomni egy jóféle Twin Peaks maratont. Nem ez a legjobb darab David Lynch életművéből, de az egyetlen rendes sorozat, ami nem időjárás-jelentés, vagy rajzfilm, vagy nyerőszám-sorsolás, meg hát ugye minden nézési alkalommal felsejlik valami új elméletnek a legyártása, valami régi megcáfolása, újraértelmezése meg a többi ilyen, amit a Twin Peaks kapcsán illdomos kifilozofázni. A mostani Twin Peaks kör(m)öm alatt az volt a célom, hogy megfejtem ezt az egész Ben Horne vs Catherine Martell féle Ghostwood Project szálat, mert gondoltam hátha valójában Laura a fejlesztések útjában állt és Bob, aki igazából Leland, főleg üzleti okból tette el láb alól a saját lányát, de a nagy megfejtés megalkotása során valami egész elképesztő tragikus dologra lettem figyelmes.
 |
| ez a jelent talán a sorozat mélypontja... |
Azt viszonylag nagy magabiztossággal kideklarálom magamból, hogy ennek a Ghostwood szálnak az égvilágon semmi értelme. Ugye Josie a malom tulajdonosa, amit ő maga akar felgyújtatni, majd valami gyújtogatás esetén kifizetendő biztosítási összeget begyűjteni. Ez meg valamiért jó Ben Horne-nak, mert valami zöld területre akar valamit építtetni, de sosem derül ki hogy mit, de ahhoz a ki nem derült izéhez keres befektetőket, akik először norvégok lennének, majd inkább izlandiak, majd végül a kamujapán Tajamura san, aki igazából Cathrine Martell, aki átnyújt egy 5 millió dollárról szóló csekket Bennek, aki azt átadja Josie-nak, aki aztán 2 résszel később visszajön, a pénzről meg utólag egyszer esik említés szintjén szó, de senkit nem érdekel igazán, hogy mi lett a pénzzel, kinek a pénze volt, hogy került egy japán bankba, meg úgy ámblokk full homály az egész. Josie teljes rettegésben visszatér Twin Peaksbe, miután kinyírta a hardcore kínai kung fu-s creepy unokatesóját, ami már valamennyire bizonyítaná, hogy tényleg egy veszélyes nő ez a Josie, de 5 millió dollárral a zsebében még a mai árfolyamon is felbérelhette volna a világ összes Jozef Rohacát, M. Richárdját Totka Pálját mindenféle örzővédő és/vagy gyilkosságvégrehajtói feladatkörökre is, de inkább be volt szarva egy idős úrtól, akit igazából minden gond nélkül eltesz láb alól, majd teljesen indokolatlanul meghal.
Nem szeretek ilyen hosszú bekezdéseket írni, pláne ha semmi értelme, de valahogy belecsavarodtam a csavarmányba, és meg is tréfáltam magamat, mivel még én magam is elengedtem ezt a Ghostwood szálat itt az egyéb szálak felszálazásának gombolyagában. A lényeg, hogy Ben Horne-nak van valami projektje, amit aztán a börtönben átír Catherine nevére, pár részen keresztül Lee tábornokosdit játszik, majd egy rettentően hiteltelen fordulattal a néző számára eldönthetetlen motivációjú jótevő lesz. Alufólia sisakokat fel: most jön egy kis tíví szpekjuléjsön! Annyira nem nagy spekuláció ez, mert az tény, hogy David Lynch viszonylag korán elengedte a Twin Peaks kezét, és engedte hogy mindenféle indokolatlan arcok rajzolják annak a figurának tovább a testrészeit, aminek a fejét és a nyakát még ő rajzolta meg. Szolid sztoriszál tehát a nagy Laura-gyilkosság kiderülése után nem volt, és az a sejtésem, hogy ezen a ponton már a szereplőknek is nagyobb beleszólásuk volt a karaktereikbe. Richard Beymer tudomásom szerint David Lynchen keresztül belecsöppent az egyébként nem sokat emlegetett, bár igen aggályos Transcendental meditation örületbe, és az a gyanúm, hogy az történt vele, mint ami történik minden klisé életben és filmben és világegyetemben a nagy megtérőkkel, hogy hát ő annyira megtért, hogy már a karakterének, Ben Horne-nak is meg kellett térnie.
Erre annyi bizonyítékom akad, hogy az imdb-n olvasható triviában említenek egy el nem készült jelenetet, amiben Ben Horne kicsal egy csókot Laurától némi kokainért cserébe, de Richard Beymer nem érezte ezt indokoltnak, mert hogy ez karakteridegen. Persze... a One Eyed Jack's-es Jackie-t is csuklás nélkül zsarolják valami heroinszerű izével, prostituciót
szerveznek, játékbarlangot működtetnek, gyújtogatásra és emberölésre való fejbultásban bujtanak, de a Laurás csók már nem fér bele. Nem erről van szó. Richard Beymer megtért, és a vásznon is meg akart térni.
Na de ez mind, mind digresszió volt, mert a tanmese tanja csak most következik, a mese már megvolt. Szóval Ben Horne bepróbálkozik egy Stop Ghostwood mozgalommal, ami első sorban egy klíma-aktivista mozgalomnak látszik, melynek zászlóshajója az amerikai nyest, amit pine weaselként emlegetnek, de ilyen állatra semmi találatot nem adott a google, úgyhogy ennek a fajnak valójában vagy az neve, hogy american marten, vagy a pine weasel valóban odaveszett a Ghostwood projekt megvalósítása során.
Szóval megindul ez a mozgalom, majd Ben Horne lobbizásának eredményeként a helyi szépségverseny tematikája is a "hogyan védjük meg erdeinket" lesz. A versenyzők tájékozódnak, elmélkednek, felírnak hangzatos jelszavakat, kifejezéseket, szófordulatokat, majd motiválóbbnál motiválóbban elszavalják beszédeiket az erdők megmentéséről, a biodiverzitás megőrzéséről, a környezetszennyezés csökkentéséről, az emberi jelenlét okozta károkról és a cselekvés szükségességéről. Kb 32 éve adták ezt elő Twin Peaks legszebbjei a Roadhouse színpadáról az egész világnak. Azóta szónokoltak mások és szónokolnak a mai napig. A szónoklat ugyanaz, és a reakció is. Vagy hát annak a hiánya. A szereplők többsége már meghalt, Lynch már nem rendez, nincsenek már vezetékes telefonok, nincs nagyon csekk, nincs fax és nincs igazán rejtély se, művészet a mainstream tv-ben meg aztán pláne nincs. Az egyetlen ami velünk maradt ennyi év után is, az a klímaválság.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése