"Juhász Péter Portik Tamás samesza"

 Amikor először hallottam ezt a mondatot Rogán Antal szájából, semmit nem értettem belőle. Na jó, az megvolt hogy Juhász Péter. De sem azt nem tudtam, hogy ki az a Portik Tamás, sem azt, hogy mit jelent az hogy samesz, azt meg végképp nem, hogy miért ismételgeti beakadt lemez módjára ezt a mondatot Rogán Antal, mikor arról kérdezik, hogy mi a jóégből helikopterezget mindenféle magán eseményekre? Jó, hát miből helikopterezne? Hát pénzből! De honnan a pénz? Azt is jól tudjuk, de mindig megkérdezzük. Itt viszont talán még sikerült némi kellemetlenséget okozni egy képviselőnek az érdeklődéssel, ma már ez nem menne ilyen könnyen. Na de nem is ez a lényeg, hanem a samesz! Meg hogy kinek a samesza! Mert hogy erről a Portik nevű fickóról olvastam most egy baromi jó könyvet.

Ez pedig Dezső András Nagyfőnök című Portik Tamás összefoglalója. Dezső Andrást korábban "csak" egy végtelenül humoros indexes sajtósnak gondoltam, aki fapofával csinál hülyét aratásmegtekintőkből, chemtrailhívőkből, villamosra váró középiskolai osztálytársakból (érdemes végigklikkelni a linkeket!), de kiderült, hogy emellett még valójában ő a magyar alvilág krónikása és ez már a negyedik könyve a témában.

Röviden annyi a sztori, hogy Portik Tamás egy már börtönben ülő alvilági figura, aki a nyolcvanas években kezdte pályafutását mint telefonfülkefeltörő (hekker!!), majd később a bűnözési egyetemen, alias börtön, ismerkedett, kapcsolatot épített, kibaszta magát, majd némi portázás után a kilencvenes évek elején bekerült az olajozásba, amiből dőlt a lé. Na hát most nyelvészetileg ez egy nagyon zavaros összefoglaló lett, mert hogy mi az a portázás, meg olajozás, meg egyáltalán mi a jóégről van szó? Szakzsargon lédíz end dzsentölmen! Eggyel több ok, hogy elolvassátok a könyvet! Há!

A törvény keze azonban előbb-utóbb mindenkit utólkap, és bár Portik olajozós társait előbb, Portikot kb másfél évtizeddel utóbb. Azért szépen megúszta egész sokáig, bár kérdés milyen áron. Mesterien tűnt el a hatoságok szeme elől, egészen addig, amíg az eljárás már elévült ellene. Utána megpróbált már legálisan terjeszkedni, de túl közel szállt a naphoz és lepottyant, majd Héráklész találta meg a tetemét, aki felismerte. Na kicsit átcsúsztunk a görög mitológiába, holott inkább a XVIII. századba készülök.

Portik Tamás a könyv szerint nagy rajongója volt a maffia filmeknek, meg a maffia kultúrának úgy általában és többször is referált magára Tony Montana-ként. A hasonlat tényleg nem rossz. A felemelkedés, tündöklés és bukás tényleg ott van a történetben, de nekem egy másik filmes/irodalmi figura jutott eszembe Portik Tamás élete kapcsán.

Redmond Barry, aka Barry Lyndon! Egyedülálló szülő által nevelt gyerek, ki fiatalon rossz társaságba keveredett, majd piti bűnözésből átlépett mestere segítségével a nagypályára. A bűnözői életből a kiútat azonban a nemességbe való beházasodásban látta, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy a társadalom krémje befogadja és hiába törte magát, végül beletörött a bicskája, mert legbelül végig bűnöző maradt. 

A magamfajta jóember így alulról nézve azt hinné, hogy nincs igazán különbség pénz és pénz között. Akinek sok van, az úgyse becsületes úton szerezte, egy brancs mind, de Redmond Barry és Portik Tamás története is arra világít rá, hogy ez bizony csak a látszat, és nemesembernek bizony születni kell.

A Barry Lyndon-Portik Tamás párhuzamon kívül az ragadta meg a figyelmemet a Nagyfőnököt olvasva, hogy valójában milyen kisstílű a magyar alvilág.Telefonfülkék feltörése, háztartási olaj eladása üzemanyagként, sima hús eladása bélszínként. Nagyon kevés klasszikus gengszer bevételi forrás jelenik meg a történetben. Nincs benne a nagy kokainbiznisz, a prostik futtatása, a behajtók, emberrablások, visszautasíthatatlan ajánlatok, bankrablások, szinte semmi a közhelyes toposzokból.

Másrészről ez a metodika mutat valamiféle groteszk kreativitást is. A kiskapuk örökös keresése és meglelése, a törvény szürkezójában való konstans tevékenykedés, a trükközés, a flegmázás, a mellébeszélés. Ezek már a magyar népmesékben is mind megjelennek, annyi különbséggel, hogy általában nem mások megkárosításával járnak ezek a furfangos furkóságok.

Egy másik érdekes figurája a Portik történetnek Jozef Roháč. Ő amolyan végrehajtója volt az olajos brigádnak, és ahogy olvastam róla, pörgött a lelki szemeim előtt a Hitman: Codename 47. Vérprofi bérgyilkos, átöltözik, ha kell robbant, ha kell lő, majd nyomtalanul eltűnik a tetthelyről. Rákerestem a fickóra, és tessék!

 Még úgy is néz ki! A 47-essel ellentétben azonban Roháč végül nem úszta meg, és lekapcsolták. Hát nem imitálhatja az élet tökéletesen a művészetet, ami nem imitálhatja tökéletesen az életet ami nem imi, na jó elég. Roháč nem csak hogy profi bérgyilkos benyomását kelti a könyv alapján, de egy értelmes és érdekes figurának tűnik, akinek mindenféle spirituális témákban is van jártassága, szóval ő ragadta még meg a fantáziámat a könyvből. Lehetne róla is valami spinoff, de inkább mégse, mert a kevesebb itt talán több.

Ja és hát a címben felvezetett ídézet... Valószínűleg bármennyire is szeretné minden nemfideszes érzelmű ember látni az összefonódást Portik Tamás és Rogán Antal, a fidesz és az alvilág között, erre bizonyíték nagyon nincs. Báár épp most jött ki ez az érdekes cikk, ami megint beindíthatja a fantáziát, de talán túlgondolni sem érdemes.

Dezső András némi kettősséget teremtett ebben az egész Portik történetben, hisz azáltal, hogy lerántja a leplet a magyar alvilág nagyfőnökéről, demisztikálni óhajtja őt és az egész bűnöző szinemátik junivörzt, azonban a történet mégis elég hollywoodi.Talán pont ez a kettősség, ami ilyen olvasmányossá teszi a nagyfőnököt. Remélem meghoztam a kedvet az olvasgatáshoz, én most várom a következő szállítmányt, mert még 3 könyv hátra van a Dezső András kiolvasásból.