Igen, Tom Cruise és Kozsó után megkerült a harmadik nagy nyugati szamuráj! Sőt, már ott is volt valamivel Kozsó és Cruise előtt, mert Anthony Hopkins 1993-ban szamürájült meg, mégpedig a Napok romjai (The Remains of the Day) című komornyikos drámában, ami gondolom akkoriban egy gyenge Hippolit, a lakáj rimék akart lenni, de annyira talán nem gyenge mint ez a viccelődés, amit itt levágok, meg Hopkins amúgy is komornyik és nem lakáj, szóval inkább haladjunk. Két észrevételem van a napok romjairól és ezeket tárgyalnám mostanság ki.
A történet egy angol nemes, Lord Darlington kastélyában játszódik az első és a második világháború között. Itt komornyik Stevens (Hopkins), aki történetünk elején felveszi házvezetőnőnek Miss Kentont (Emma Thompson). Míg Stevens a komornyiklogisztikai kérdések örökös megoldásán fáradozik, a kastély ura épp a németek irányába próbálja az appeasement politikáját megvalósítani. Bár Lord Darlington maga egy fiktív karakter, az appeasement már távolról sem (volt) ennyire fiktív. Nagy-Britanniában valóban volt egy törekvés arra, hogy a németeket kiengeszteljék a Versailles-i béke miatt, és most jön az érdekes, elképesztő, szédítő belálátás meg párhuzam meg mittudomén.
A filmben megjelenő diplomaták az amerikai Lewis (Christopher "Superman" Reeve) kivételével miiiiind ilyeneket mondanak, hogy Hitler valójában békét akar, hogy ő a legbékésebb, nyájasabb ember, hogy igazából Csehszlovákiát lerohanni, hát na... tehát van ebben is némi igazságosság, azok után amit a német néppel tettek... Engedjünk már kicsit nekik, és akkor mindenki boldog lesz. Ezerkilencszázkilencvenhármas filmről beszélünk!! 1993!! Ízlelgessük má egy kicsit! Sehol egy Putyin, sehol egy orosz támadás, sehol semmi, az egyik legjobb időszak az emberi történelemben és mégis tűpontosan trafált bele a film abba, hogy is zajlik a háború racionalizálása meg megmagyarázása, elfogadása, szeretgetése, stb. Akár így beszéltek a valódi appeasement tárgyalásokon és találkozókon az akkori diplomáciai atyaúristenek, akár nem, a film nagyon beletalált a jelenlegi...hát főleg magyar közbeszédbe. Hihetetlen...békepártiak...
A másik dolog, amit ki akartam emelni, az már a címben megemlítődött szomorú szamurájosdi. Kb. két éve volt egy nagy jelenésem, amikor Anita elkezdett bevezetni a Jane Austen Cinematic Universbe (JACU). A jelenés mégpedig az volt, hogy a Jane Austen regények konfliktusai többnyire mindenféle etikettből és az adott társadalmi rétegre érvényes általános viselkedési normákból fakadtak, melyek gyakran túl merevek voltak az őszinte érzelmek és gondolatok kifejezésére. Fúj de ronda mondat volt ez. Tehát Darcy nem rohanhat oda Lizzyhez, hogy jajj de szeretlek, mert hát hogy néz az ilyesmi ki akkoriban? Ez a fajta viselkedés és maga a konfliktus jellemező a szamurájtörténetekre is. A szamurájtörténetekben az izgalom fő forrása általában nem a csittcsattcsutt kardkikard ángárd, spriccoló vér, hanem a meghasonulás. A szamuráj értékrend kritikája és az azzal való szembenés. A szamurájok is a helyi Mr. Darcy-k voltak, csak épp katanaval az oldalukon.
És talán a legnagyobb szamuráj a filmvásznon a mi kis beszűkült nyugati világunkból az Stevens, vagyis Anthony Hopkins karaktere a Napok romjaiban. Egy szolga, aki egész életét mestere szolgálatának rendeli alá. Az imdb értelmezésekben sokan azt emelik ki, hogy milyen szomorú a történet, mert egy olyan emberről szól, aki nem tudja kifejezni az érzelmeit, de szerintem nem erről van szó. Egyszerűen azért nem lép Miss Kenton irányába határozottan, mert azzal a háztartás első számú szabályát szegné meg, vagyis a személyzeten belüli házasság tilalmát. Ilyet pedig egy igazi szamuráj...vagy komornyik nem tesz.
A nyugati kultúra valamiért úgy tekint a szamurájokra, mint valami lovagokra. Daliás harcosok, páncél, kard, egyéb felszínes dolgok. Valójában viszont Stevens, a komornyik képezi le igazán a szamuráj esszenciáját. A szolgálat minden felett. Szolgálat akkor is, ha a mester egy náci, szolgálat akkor is, ha a szerelmi élet emiatt elhal, szolgálat a haldokló apa gondozása helyett, szolgálat, szolgálat a végletekig szolgálat. Seppukut ugyan nem követ el, csak épp mindenét feláldozza a komornyikság oltárán. Ha mostantól tehát a kedves olvasó szamurájra gondol, akkor Anthony Hopkins fásult arca villanjon be!
Ez a politikai, meg szamurájológiai dolog ragadta meg a figyelmemet, de a film összes részletében nagyon élvezetes, príma minden, mégse rémlett, hogy ez egy nagyon elismerésekben gazdag film lett volna, de azért meg akartam győzödni erről és hát kiderült, hogy szinte minden létező kategóriában jelölték oscarra. A film pechére viszont pont ebben az évben találta ki Spielberg is, hogy előveszi a náci témát, úgyhogy a Schindler listája lett a nagy befutó. Nem mondanák most ítéletet, hogy melyik a jobb, meg ki érdemelte volna. Nem is számít már. A lényeg, hogy a Napok romjai egy nagyon jó film, netflixen is elérhető, úgyhogy egy lehúzósabb lehangolódós estére sok szeretettel ajánlom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése