Örüljünk!

 

Magyarország nyert! Bombagól, Szalai Ádám szenzációs búcsúja! Előtte meg 4:0 az angolok ellen! Hasítunk! Hurrá! Éljen a magyar Fußballspiel! Hagyjuk már!Nyilván ez mélyen gyökerezik a magyar társadalomban, mert ugye volt nekünk aranycsapat meg Puskás öcsi meg 6:3 az angolok ellen, meg vb döntők meg minden anyámkínja, ami ebből a sportágból kihozható... de szerintem ezt a gyökeret már ideje lenne lesavazni, kitépni, elporlasztani és végleg elfelejteni.

De miért? Most olvastam el Rényi Pál Dániel Győzelmi kényszer című könyvét, ami a focin keresztül magyarázza el nekünk hogy és miért lett Orbán Viktorból az aki. Értékítélet nincs, de mégis van. A fő gondolat, hogy drukkerek vagyunk ő meg a Puskás öcsi a politika gyepén. És ez a baj! Ez a nyelvezet, ez az analógia és ez a logika. Az, hogy köznyelv és a politikai szakzsargon, már ha van olyan megegyezik a football nyelvével. Nem lőttem öngólt, nem hagytam ki helyzetet, nem cseleztem ki a másikat. Engedjük el ezt a nyelvezetet, mert amíg így beszélünk, addig Fideszül beszélünk. Persze nem csak ekkor beszélünk fideszül, hanem akkor is amikor viccelődünk arról, hogy sorosbérencek, libsik, miniferik és migráncssimogatók vagyunk. Plankó Gergő írt erről egy nagyon fasza cikket a 444 makrójában hogy miért is fontos az, hogy a Fidesz leuralta a nyelvhasználatot. A lényeg az kb, amit az imént összefoglaltam. Amíg így beszélünk, addig az ő pályájukon játszunk az ő bíróikkal és labdájukkal, de jajj nekem, már megint a labdanyelv! Duplacsavar a nyelvészeti értekezésben. Szóval se sorosbérenc se libsi, se semmi ilyen, de még a focit is kerüljük. Mi marad? Az informatika nyelve!

Sokkal szívesebben hallánék olyan kifejezéseket politikusok szájából, hogy "optimalizálunk", "fejlesztünk", "megoldunk" mint hogy "gólt lőttünk","elcsalt meccs" "les!". Teljesen új szemléletre lenne szükség először a politikában, majd onnan levinni ezt a lakosság szintjére. Elvégre az nem állapot hogy pár száz hatvanas focibuzi kedvenc hobbija miatt a politikai lakosság SZÁZ százaléka úgy viselkedik mint a béközép drukkerek. Utáljuk a másikat feltétel nélkül és anyázunk amikor a mi csapatunk kikap. Ez így nincs rendben.

Persze az szép dolog, ha van egy jelenség -jelen esetben a labdarúgás- ami összekovácsolja a nemzetet, ami pártpreferenciákon átível, ami magasztos, izgalmas, drága, de miért nem tudta ezt a szerepet betölteni a magánnyugdíjak bedarálása, az egészségügy szétcseszése, a rabszolgatörvény, a kata kinyírása, a pedagógusok szivatása, a ceu ellehetlenítése, a putyinnak való lefekvés, az állami xenofóbia, a politikai hazugság a rezsiről, a röghözkötés, az urizálás, a Felcsút Imperial Capital, a felsőoktatási kuratóriumi rendszer, Tiborcz Fckn Steven, Mészáros Lőrincz és az összes pajti indokolatlan meggazdagodása és a kormánykritikus média kicsinálása? Nem tudni, de a lényeg, hogy a több százmillió fociba öntött tisztességes magyar forint végre megtérült. Valahol ott vagyunk az európai alsó-középkategóriában. Az álom megvalósult. Örüljünk!